Báta történeti múltja

Az ősi - már kelták és rómaiak által is lakott - településnek első okleveles említése 1018-ból való, amikor Szent István király pécsváradi apátságnak birtokokat adományozott.

1093-ban Szent László király alapított ezen a helyen apátságot. 1241-ben a tatárok elpusztították Bátát, egyházával együtt. Az apátság életében fontos Boleszló apát személye, akinek irányítása alatt az apátság fokozatosan erősödött, s jelentős kulturális központtá vált. A hét - középkorban egyetemet végzett - bencés szerzetes közül három bátai volt.

1440-ben Hunyadi János itt verte le a fellázadt Garai nádor seregét s ettől kezdve Báta a Hunyadi család kedvelt települése lett. Ekkor az apátság már országszerte ismert volt szent "vér" ereklyéjéről.

1434-ben Zsigmond király kérésére IV. Jenő pápa búcsú kiváltsággal látta el a templomot, s ez csak növelte az ide zarándoklók tömegét. Királyaink, Mátyás király többször, II Ulászló, II. Lajos pedig kétszer is itt várta be késlekedő seregét. 1626. augusztus 16-án itt végzi utolsó gyónását és áldozását a végzetes mohácsi csata előtt.

Az évszázadok során a kis halászfaluból jelentős mezőváros lett, vásárai és kikötője országos híru volt.

1539-ben egy potyázó török csapat rajtaütött az apátságon. A kolostor elpusztult és az ereklye elveszett, csak egy szép monda élt tovább a bátaiak ajkán.

1549-re már ismét virágzó mezôvárossá fejlődött Báta. Továbbfejlôdésének a 15 éves háború pusztításai vetettek véget.

A török kiuzése után lassan tért vissza az élet. A lassú fejlődést a Rákóczi szabadságharc szakította meg, amelyben bátaiak is harcoltak.

A XVIII. században nő a lakosság száma, kiépülnek középületei. Az első kőtemplomot a reformátusok építik fel, majd nemsokára megkezdődik Kollonich Zsigmond bécsi érsek és bátai apát támogatásával a katolikus templom építése, amit 1741-ben szentelnek fel.

Az alszegi iskola 1805-ben épül, két tanteremmel a plébánia templom, illetve a plébánia-lak mellett, 1820-ban alapjából újra lett építve. A felszegi régebbi iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással 1879-ben, az újabb iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással 1891-ben alapította a község. A felszegi állami óvoda 1909-ben nyílt meg, az alszegi egy évvel később.

1867-ben új egyházi létesítménnyel gyarapodott Báta, felépült a Kálvárián a kőkápolna.

1890 körül kövezik le a falun végighaladó, mintegy 4 km hosszú utcát.

A történelem viharai, a természeti csapások nem kímélték a falunkat.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke máig is él a szájhagyományban. Az ellenséges csapatok felgyújtották s porig égették a falut, a lakosság a katonák elől a tanyákra és a hegyekben elbújva szerencsésen megmenekült.

A gyakori árvizek sok kárt okoztak a termésben, állatállományban, de veszélyeztetik a lakóházakat is, mint az 1876-os árvíz, amelynek következtében 67 ház dôlt össze, 537 ember maradt fedél nélkül.

1908-ban nagy kolerajárvány, majd az első világháború tizedelte meg a lakosságot. Sok katona nem tért vissza a második világháborúból sem, de voltak polgári áldozatok is. Szinte minden családban volt a háborúnak áldozata.

Az árvízveszélyt a Duna szabályozásával, védgátrendszer építésével sikerült kivédeni.

Az emberek legfontosabb megélhetési forrása a szabályozásig a Duna volt. Báta jelentős révátkelőhely volt, kikötőjéből szállították el a szekszárdi borvidék híres borait és környéken termett gabonát.

A mocsarak lecsapolása után nagy földterületeket nyertek, s így a megélhetés forrásává a szántóföldi növénytermesztés vált.

Az első világháború utáni nyugodtabb időszakban Fájth Jenő apátplébános vezetésével a múltnak méltó emléket állítva készült el 1939-ben a Szent-Vér templom.